Az éjszaka meridiánján a csillagok hidegek és fényesek. A férfi kinyitja a száját. Némán becsukja. A nő nagy levegőt vesz, halkan engedi ki lélegzetét. A csöndnek mécsesfénye van, és puha tapintása. A férfi lehajtja a fejét, szeme bezárul. A nő megigazítja ajkát. Lopva a férfire néz. A férfi felemeli a fejét, tenyere kinyílik, és mint egy virágot, a nő felé nyújtja. A nő lesüti szemét. Ajka beharapva, szemöldöke pihen. A férfi áthajol hét kilométeren, már éppen eléri virágkezével a nő haját. A csillagok hidegek és fényesek. A nő haja kibomlik, mint egy csokor. A szája megrándul, a szeme megrebben. A férfi felemeli a fejét, szeme kinyílik, hideg és fényes. A nő felnéz a csillagokra, a szája meleg és nedves, akár a nyár. A férfi szájában nyál csillan, keze eltéved az erdőben, fejét leszegi. A nő kinyitja ajkát, hangot nem ad, de sóhajt, mélyen, az áramlatok hevével. A mécses csöndjének puha a fénye. A csillagok hidegek és vízillatúak. A férfi sóhajt, és visszavonja a kezét. Ugyanabban a mozdulatban a nő szeme bezárul, és nyakával követi az őt elhagyó kéz ívét. Együtt lélegeznek a csöndben, az idő hangtalan szivárog. A nő becsukja a száját, lehúnyja a szemét. A férfi megtörli a nő arcát, a fejét leszegi. A nő kinyúl és megszorítja a férfi kezét, az ajkához vonja, érzi saját könnyeinek ízét. A nő mozdulatlanul nézi a férfi leszegett fejét. A férfi mozdulatlanul tartja a nő kezét a tenyerében. A mécsesfény puhán kihúny. A csillagok hidegek és fényesek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése