"A folyók városa, a találkozások városa, itt találkoznak a folyók, itt lesz egyetlen zavaros folyam az agyagszínű Rábából és a kevésbé viszolyogtató árnyalatú Mosoni-Dunából, bizony, sok minden összefolyik és keveredik a hidak alatt és felett, a kocsmává, étteremmé lett csónakházak udvarán és a Radó ligetében, húgyfoltok és automata szökőkutak, nedvek itt és ott, az érzelmek viszkóz kavalkádja, ami le- és feljár a garaton, és ürül, ami teli, és telik, ami üres, mert itt mindig de mindig hiányzik valami, és főképp valaki, a találkozások városában miért pont én nem találkozom már azzal a Nagy Lehetőséggel, azzal a Nagy Eséllyel, akár könyv vagy nő képében, persze jó lenne egy meló is, amiért érdemes felkelni reggel, végigbuszozni egy zsúfolt vonalon, például a Gyárváros absztrakt betondíszletei között, beszívni a Szeszgyár dögletes bűzét, zötykölődni a huszonöttonnások feltört és kilyuggatott nyomvályúiban, a gyakori esőben és a provinciális széllökésekben, szóval ilyesmi lenne jó, azt hiszem. És néha mégis képes vagyok meglepődni magamon, ha nyár van és pad és folyópart és szomorúfűzárnyék a Püspökvár tövében, hogy bár nálam van a Babérligetkönyv, órák óta feléje se nézek, mert foglyává lettem ennek a szikrázó zajnak, és a vele élettársi viszonyban élő felszín alatti csöndnek, amit történelmi ereklyeként tartanak magukban ezek a sokszáz éves falak, akár egy ódon lélegzetet, amit elfelejtettek kifújni az időbe."
5 megjegyzés:
Mi van ha már megtaláltad a számodra megfelelő könyvet és nőt csak nem ismerted fel a kellő időben és térben?
Éppen fordítva történt mindig. A nagy keresésben hajlamos voltam elhinni, szinte vakon, mindenről és mindenkiről, hogy megfelelő, hogy ez lesz az. Aztán már csak sodródik az ember kifelé.
De hát ismersz úgyis, nem leptelek meg... :-)
Nem ismerlek.
"Az igazi keresése a 'találással' kezdődik." (Soproni István)
Megjegyzés küldése