Karnevál volt, igazi féktelen mulatság, sörmosoly mindenütt és piros vattacukor a kézben, a bűvész egy galambot cilinderré változtatott, én pedig egy óvatlan pillanatban leugrottam a céllövölde polcáról, odaszaladtam a lányhoz és a fülébe súgtam valami kacagtatót. Félrehúztam, a ház mellé, és megkértem, hogy most akkor vegye le végre a maszkját, mire értetlenkedve kérdezte, miféle maszkot, aztán nevetve visszaszaladt a többiekhez. Úgy álltam ott utána, mint egy ember.
It was a carnival, a real wild amusement, with beer-smile everywhere and red candy floss in the hand, the magician transformed a dove into an opera-hat, and in an unguarded moment I jumped off the shelf of the shooting gallery, ran right to the girl and whispered something ludicrous into her ear. I drew her aside to the house’s wall soliciting to finally put off her mask, but she asked me uncomprehending, what mask?, and afterwards she rejoined the crowd laughing. I was standing there almost like a human.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése