Heverünk bénán és szeliden ebben a vágóállatoknak szánt nyugalomban, s olyan szavakat mormolunk, mint szél, fák, sötét, sors, hideg, mégis reménykedünk, hogy valaki szeret minket, egyvalaki, aki nem bánt, csak szeret.
We’re lying paralysed and gentle in this tranquility meant for animals in the butchery, murmuring words like wind, trees, dark, fate, cold, but still we are hoping, that there is one who loves us, a certain one, who never hurts but loves.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése