HV 5

A barátok elveszítése, talán ez volt a legrosszabb, beleértve a hajnalok hidegségét és a fásultságot is, amit az alma ízében érzett. A barátok eltávolodtak, a barátok megváltoztak, nem, a barátok éppenséggel mind megöregedtek. Szomorú, de ez valahogy rá is hatott, a lépcsők megmászása, a tisztálkodás új kihívásokat hozott, és néha már úgy érezte, jobb lenne, ha a barátok meghaltak volna és meghalt volna velük ő is, de hiába, csak a hajnalok heve és az alma íze és a barátság halt meg, ők maguk azonban még élnek, és ki-ki a maga távoli asztalánál eképpen mereng tervszerű öregségén, amit, úgy gondolja, nem érdemelt meg.

The deprivation of the friends, it was maybe the worst thing, including the coldness of mornings and the lethargy he tasted in the apple’s flavour. The friends have drifted away, the friends have changed, no, the friends have simply all grew old. Sad, but it has somehow had an effect on him as well, ascending the stairs, washing himself, it all were a new challenge for him, and sometimes he felt it would have been better if the friends and he had died, but all was in vain, only the heat of the dawn, the taste of the apple and the friendship have deceased, themselves are still alive, and at their own tables each of them are pondering over their scheduled dotage, which – they believe – was undeserved.