Csak fognánk egymás kezét, mint a Mennyország kilincsét, és hallgatnánk a tengermorajlást a sötétben, a dobok hangját, a tücskök gyönyörét, és ügyet sem vetnénk rá, hogy valójában olyan mérhetetlenül egyedül vagyunk.
We would just be holding hands like it was the door-handle of Heaven, listening to the roar of the sea in the dark, to the sound of the drums, to the joy's noise of the crickets, and we wouldn't take notice of being abysmally sole.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése