2007. július 16., hétfő

Iszkáz



Iszkáz. Nagy László szülőháza, műemlék jellegű épület és szentély. Életmúzeum. Kies, tágas udvar, akác, szilva, szederfa, cigánymeggy, néhol árva szőlő és napraforgó. Árnyékok és árnyak, a közelmúlt reszkető szférája, napsütés, élénk színek, faluvégi csend. Nagy András, a költő fia, rendkívül szeretetreméltó ember, békés, búzavirág-kék szemű, megfontolt szavú, kimért mozgású szellem és pompás házigazda. Minden esemény belőle indul, köröz, csavarog, szabadon áramlik majd visszatér hozzá. Sátorban alszunk két éjen át Mónikával, aki hol didereg, hol meg a sámáni erővel kántált-harsogott-suttogott-üvöltött Nagy László strófáktól reszket forrón, letaglózva. Ahogyan én is, a kempingszéken vagy a fapadon, magam elé bámulva, koponyámon át feltekintve a lombokon az égre, a béke csendjének és a létezés különös, láthatatlan falain áttörő dobok ütemének lenyűgöző találkozásán merengve, ámulva, a kételkedő hívő és a bizton tudó pogány státusza között valahol, még mindig önmagam mélységeit fürkészve, mint egy gyermek, aki először pillant bele a hazaút sötétjébe. Élek. Itt és most, ezen a helyen újra élek. Könnyeket szivattyúz szemembe a megrendültségtől dolgozni kezdő izom, felcsúsztatom a napszemüveget, intimitásom ezzel a fátyollal rejtem, ki tudja, miért ez az önféltés. Néhány gyerek ténfereg, szalad, bukfencezik a liget sarkában, hátul, az árnyékszőnyegen, a szülők a műsort követik. A gyerekek még nem felejtették el e szertartással idézett hatalmat, könnyedek, súlytalanok a hangviharban. A kútból később friss, hideg vizet csapolunk, nem öntjük ki azután sem, hogy megmelegedett, mert otthon, ahol már újra a hétköznapok dühös és béna tehetetlensége és amnézia vár, még elővehető és megiható ez a víz, ami valószínűleg szellemátjárta földkérgek mélyéből fakad. Itt van velünk ma este, ma este még itt van. Holnaptól azonban már újra keresni kell, keserű honvággyal megint kutatni, és lépésről lépésre felépíteni az embert, a semmiből, a vasárnap meddő anyagából, a száraz földből, amiben mégis ott hallgat az élet minden lehetősége.

0 megjegyzés: