2009. október 20., kedd

A Voynich-kézirat


Valamiért vonzódom a rejtélyekhez. Talán, mert ami megmagyarázhatatlan, az egyben az ismeretlen izgalmát is nyújtja, lelkesít, bosszant, nem hagy békén, gondolkodásra, fantáziákra késztet. Lássunk most egy különös szerzeményt, ami nem feltétlenül szó-szoros értelemben vett irodalmi csemege, ám a maga nemében mégis egyedülálló „olvasmány”. A Voynich-kézirat néven hírhedtté vált könyvről van szó.

S hogy mi a különlegessége? A 234 oldalból álló, bőrpergamenre írt könyv egy ismeretlen, s azóta is megfejthetetlen nyelven íródott. A hatás fokozása miatt elmondom: számtalan, kézzel rajzolt illusztráció díszíti lapjait, vélhetően asztronómiai és kozmológiai ábrák, mezítelen nők tömege, csővezetékek, és növények minden mennyiségben, melyek, talán mondanom se kell, Földünkön ismeretlenek. Hátborzongató, nemde?




A könyv keletkezéstörténete tartalmához illőn misztikus homályba vész. Hogy a szakértők szerint valahol a XV-XVI. században íródott könyv miként került Prágába az alkimista Georg Baresch-hez, arról nincsenek adataink. Élete végéig olvasatlanul állt könyvtárának polcán, aztán Jan Marek Marcihoz vándorolt, a Prágai Károly Egyetem igazgatójához, aki Athanasius Kircher hieroglifa-fejtő jezsuita tudósnak továbbította Rómába. A kísérőlevélben említésre kerül, hogy a kéziratot annak idején II. Rudolf német-római császár vásárolta, aki maga is rajongott az alkímiáért. Eztán újra bizonytalan a könyv útja, egy olasz magánkönyvtárban bukkan fel, majd egy lengyel-amerikai antikvárus, Wilfrid M. Voynich veszi meg 1912 környékén, jó üzletet szimatolva a titokzatos műben. Ha egyebet nem is kapott érte, a kézirat azóta is az ő nevét viseli. Halála után egy könyvkereskedő, aki képtelen volt jó áron túladni a könyvön, egyéb ötlet híján 1969-ben a Yale Egyetemnek adományozta.

Most pedig lássuk, mit tartalmaz a kézirat. Bár elolvasni eddig még senkinek nem sikerült, a színes illusztrációk alapján tartalmilag hat elkülönülőnek ható fejezetre osztható. Ezek pedig: herbárium (gyógynövények), asztronómai (csillagjegyek), biológia (csupasz hölgyek), kozmológia (égi térképek?), gyógyszerészet (növényi részek és orvosi edénynek tűnő tárgyak), receptek (feltételezhetően). És minden ábrát gondos kézzel írt szöveg vesz körül vagy követ. A kézirat nyelvét nem csupán lelkes amatőrök, de komoly kriptográfusok, nyelvészek, kódfejtők, a haditengerészet erre szakosodott emberei próbálták feltörni, sikertelenül. Hogy nyelv-e egyáltalán az írott szöveg, erre nézve is megoszlanak a vélemények. A Voynich szövege mindenképpen nyelvként viselkedik, erre utal az úgynevezett Zipf-törvény alapján végzett vizsgálat eredménye is. Az emberi nyelvek jellegzetessége, hogy egy terjedelmes, írott szöveget mintaként használva a leggyakoribb és a legritkább szavak mennyisége alapján felrajzolt logaritmikus ábra egy tulajdonképpeni dőlt egyenes vonalat ad ki. Ennek az egyenesnek a dőlésszöge nyelvenként csak minimálisan eltérő, s ez igaz a Voynich-kézirat nyelvére is. Ugyanakkor kevés emberi nyelv mutat fel olyan grammatikát, ahol példának okáért bizonyos szavak rendszeresen kétszer, háromszor ismétlődnek egymás után (Létező példa a kínai nyelvben előfordul.) Számtalan teória született e különös nyelvi kódról, egyesek titkosírásnak, mások egy elfeledett nyelv dokumentumának tartják. Olyan is akad, aki szerint a Voynich pusztán egy zseniális tréfa eredménye, és az ég adta világon nem akar semmit se mondani. Tény, hogy a hamisítványok nem csupán korunk jelenségei, elképzelhető, hogy egy leleményes, ügyes kezű művész egy-egy gazdag, műkedvelő uralkodót szeretett volna megnyerni magának a könyvvel, no meg jóféle aranytallérokat is természetesen.

A kötetben látható kézzel festett ábrák is hasonlóan sok spekulációhoz vezettek. Legelterjedtebb ezek közül, hogy a könyv valamiféle gyógyszerészeti útmutató lehet, erre utalnak a növények, a lombikok, a csövek, s talán még a csillagállásokra célzó rajzok is, hiszen a középkorban a gyógyítás még szorosan összefüggött bizonyos égi konstellációkkal. Talán nem elhanyagolható az sem, hogy a kézirat vélt keletkezése idejében kezdtek elterjedni a komolyabb teljesítményű távcsövek és mikroszkópok. Ennek figyelembevételével a furcsa ábrák akár galaxis- de ugyanúgy sejttérképek is lehetnének, melyek az így feltárulkozó új világok titkát fejtegetik.

Nagyjából ennyit tudunk. Ki-ki hozzáteheti saját értelmezését, bogarászhat a rendkívül találékony teóriák között, és csodálattal vegyes borzongással virtuálisan végiglapozhatja a könyv lapjait, melyek mára immár az interneten is elérhetők. Bárki írta is, bármi céllal a Voynich-kéziratot, alaposan feladta a leckét.



6 megjegyzés:

Orso - írta...

Ez nagyon érdekes! Egyszer mintha láttam volna erről egy ismeretterjesztő műsort, de aztán elfelejtődött.
Azt hiszem, a legérdekesebb a biológia (csupasz hölgyek) rész lehet :)))
Na jó, viccet félretéve, az a valaki, aki készítette, tényleg feladta a leckét. Van egy csomó olyan dolog, aminek hallatán abban reménykedem, hogy még az én életem során megfejtődik a rejtély, nos, ez is ilyen :)

Mészáros Urbán Szabó Gábor írta...

Bizony, bizony, és én már annak is örülnék, ha egyes emberek rejtélyét megoldhatnám...

Tibor írta...

Szabadjon a figyelmetekbe ajánlanom az alábbi posztot, melynek kommentjei között egészen érdekes megfejtési kísérletek is vannak...

http://konteo.blog.hu/2009/12/10/a_voynich_kezirat

Mészáros Urbán Szabó Gábor írta...

Köszönöm Tibor, olvasom, úgy látom a lehetőségek száma végtelen...

lierre írta...

Ez a kézirat is jól mutatja, hogy sokkal több a megválaszolatlan kérdés múltunkban, mint gondolnánk.
Az ábrák engem is elgondolkodtattak; némelyik rajz úgy néz ki, mintha tengeri szivacsok/sünök keresztmetszetei lennének -persze nem vagyok biológus. A másik a szavak ismétlődése; talán ezek gyógyító versikék/ráolvasások -ma divatos, keleti kifejezéssel "mantrák" lehetnek? A középkorban bevett gyógyítási eljárás volt a "ráolvasás", boszorkányok ide vagy oda... Ki tudja. Talán sosem fog kiderülni. Solo Deo Gloria...?

Mészáros Urbán Szabó Gábor írta...

http://issuu.com/ponededelnik/docs/ms408

Most már így is megtekinthető. (Sajnálom, hogy oroszórán annak idején olyan sokat bámultam kifelé az ablakon. :-))

Az álmok ilyenek, marad egy érzés utánuk, hogy akkor és ott értettük, miről szóltak, és kik voltunk bennük mi magunk. Aztán ébredés, és hirtelen minden tudás értelmezhetetlen.