2010. március 30., kedd

Cortázar és Wilde

1973-ban Evelyn Picon Garfield egy interjú során megkérdezte Julio Cortázar-t, hogy ha öt könyvet megmenthetne a tűzvészből, melyek lennének azok.

JC: Ez egy olyan kérdés, amire nem válaszolhat az ember, amíg be van kapcsolva a diktafon.

EPG: Kikapcsoljam?

JC: Ne, mert akkor meg a válasz lenne túlságosan kimért, túl kifundált. Könyveket kértél, de nem is tudom. Azt hiszem, például, az öt könyvből, amit megmentenék, az egyik egy vers lenne, Keats-től. Érted?

EPG: Igen.

JC: Valamelyik.

EPG: Mégis, melyik?

JC: Az egyik, amit annyira szeretek a hatalmas ódák közül: az Óda egy görög vázához, vagy az Óda egy csalogányhoz, vagy Az őszhöz, ezek mind Keats tökélyének nagy pillanatai. És ha már költészetről beszélünk, megmenteném Rilke Duinói elégiáit is. De az öt ebben az esetben abszurd szám.

EPG: Tudom, hogy abszurd és problematikus, de én mégis, most rögtön szeretném tudni.

JC: Na jó. Van egy prózai mű, amit feltétlenül megmentenék, az Ulysses. Az Ulysses számomra az egyetemes irodalom maga. Mindenképpen az öt könyv egyike lenne. A fenébe, büntetni kellene az ilyen hülye kérdésekért. Tudod, hogy Oscar Wilde mit válaszolt erre? Persze vele nagyvonalúbbak voltak. Tőle azt kérdezték, melyik tíz könyvet mentené meg. Oscar Wilde ennyit mondott: "Nézze, ezeddig még csak hat könyvet olvastam."

3 megjegyzés:

dwiki írta...

Ez nagyon nagy...
(az Ulysses meg, hát, nem mondom, hogy értetem, de voltak benne mondatok, amiket megjegyeztem, pl: "haljon meg a haza énértem" ... - persze ez így kiragadva szövegkörnyezetből ...)

Mészáros Urbán Szabó Gábor írta...

Én még küzdök vele...lehengerlő...:-) Állítólag M.Monroe-nak sikerült, akkor nekem is fog... :-)

dwiki írta...

Na jó, de ő eredeti nyelven olvasta, úgy meg habkönnyű... :) ...